Napelemválság: durva túltermelés és árháború

Közel négy éve, 2021-ben Hszi Csin-ping kínai elnök a 2060-as céldátumot jelölte meg a zéró emissziós kibocsátás eléréséhez, ennek érdekében 2030-ig 1200 GW nap- és szélenergia-kapacitás kiépítése került az állami tervekbe. A szektor a politikai támogatás mellett jelentős, 50 milliárd dollárnyi tőkét is vonzott 2011 és 2022 között, aminek köszönhetően az országban 1 millió cég működik a napenergia-iparban, illetve annak beszállítási és ellátási láncaiban.  

Érdekességképpen: Kína napelemtermelése már tavaly elérte 1200 GW-ot, ami az éves globális kereslet kétszerese!  

A túltermelés hatására nem meglepő, hogy a múlt évben a nagykereskedelmi és az átvételi árak jellemzően a gyártási költségek alá estek, 60-80 százalékos árcsökkenést eredményezve a szállítási lánc teljes spektrumában. 

A South China Morning Post anyagából az is kiderül, hogy az 5 millió embert foglalkoztató szegmensben 121 tőzsdén bejegyzett cég található, és közülük tavaly 39 számolt be veszteségről. A globálisan is az egyik legnagyobb gyártó, a Longi Green Energy Technology például a dolgozói 5 százalékát elbocsátotta.  

A túltermelés miatt először a kínai kormány próbált meg beavatkozni a szabályozói oldalon, az újonnan csatlakozó cégeknél 20-ról 30 százalékra növelték a minimális tőkekövetelményeket, emellett 80 kWh/kg-ról 60 alá korlátozták a meglévő poliszilícium-gyártók villamosenergia-fogyasztását, korlátozva a korszerűtlenül termelő kisebb üzemek működését, illetve elindulását. A napelemes termékek exportadó-visszatérítését is 13-ról 9 százalékra csökkentették, hogy felgyorsítsák az iparági konszolidációt.  

A fentiekre válaszul, azaz túltermelés és az árháború enyhítésére a Kínai Fotovoltaikus Ipari Szövetség (CPIA) egy önszabályozó megállapodást kezdeményezett 33 nagy gyártóval. Az egyezmény célja az volt, hogy termelési kvótákat és árminimumokat állapítsanak meg a piac stabilizálása érdekében. Azonban több kisebb gyártó már az elejétől fogva figyelmen kívül hagyta a 0,68 jüan/watt ajánlott árminimumot, ami tovább súlyosbította az árversenyt. Így kérdéses, hogy az OPEC-stílusú hozzáállás megoldja-e a túlkapacitási problémákat és elősegíti-e a piaci konszolidációt, vagy csak az iparág „önmentő” akciójaként lehet rá tekinteni.  

Az iparág konszolidációja 

A piac konszolidációjának már vannak kezdeti jelei, mint például  

Az ilyen lépések elősegíthetik az iparág stabilizálását, miközben a kisebb cégek lassan kiszorulnak a piacról. Kérdés, hogy ezt az USA mennyire nézi jó szemmel. 

A szektor vezető cégei, mint a Longi, a Trina Solar és a Kanadában alapított, de ugyancsak inkább kínainak tekinthető Canadian Solar, új megoldások fejlesztésével próbálnak versenyképesek maradni. A hátoldali érintkezős cellák, az N-típusú technológiák (az N a negatív töltésű hordozókra, azaz az elektronokra utal) és a PERC (Passivated Emitter and Rear Cell) technológiák fejlesztése jó példák arra, hogyan igyekeznek alkalmazkodni a változó piaci körülményekhez a nagy, tőkeerősebb gyártók.  

További előny az ázsiaiak részéről, hogy a nemzetközi versenyben a kínai gyártók még mindig legalább 50 százalékkal olcsóbbak az európai versenytársaknál, beleszámolva a nemrégiben kivetett vámterheket is. Az USA, az EU és India részéről bevezetett szigorú nemzetközi vámok és korlátozások miatt  

A szakértők szerint két út áll a kínai napelemipar előtt. Az egyik, hogy a cégek közötti koordináció stabilizálja az árakat és mérsékli a túltermelést, vagyis sikeres lesz az önszabályozás és az együttműködés. A másik, hogy folytatják az árháborút, ami gyors konszolidációt eredményezhet, de súlyos csődöket és jelentős gazdasági veszteségeket okozhat. A svájci UBS bank becslése szerint azonban évek kellenek a megnyugváshoz: a napelemek globális piaca 2027-re érheti el az egyensúlyi állapotot. 

Forrás: South China Morning Post

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI/Ho Hvi Jang

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.